2012. nov. 10.

... elfáradtam. nem fizikailag, sokkal inkább lelkileg. küzdöttem egész eddig valamiért, de már nem vagyok benne biztos, hogy valaha is eredményes lesz ez a küzdelem. nem tudok többet tenni. ahányszor viszont fel akarnám adni, eszembe jut, hogy miért is tartottam ki idáig. azt hiszem, legbelül még mindig remélem, hogy "szép lehet a vége". megéri kitartani egy olyan dolog miatt, és harcolni, foggal-körömmel küzdeni, ami nem is biztos, sőt egyre bizonytalanabb. fontos, persze, hogy fontos,de mit tehetnék? adjam fel önmagam,vagy maradjak aki vagyok annak tudatában, hogy lehet, hogy erre én sem vagyok képes, és nincs elég erőm? tartsak ki tovább, még ha tudom is, hogy nehéz lesz? mert az lesz. pokolian nehéz. vagy engedjem el az álmom, annak tudatában, hogy lehet,hogy jól döntöttem, de sosem tudom meg , hogy mi lett volna ha...

4 megjegyzés:

  1. Gondolom egy személyre gondolsz.. Én is voltam a te helyzetedben és nagyon sokáig tartott, hogy elengedjem. Borzalmas volt a gondolat, hogy nincs többé, és persze a " mi lenne ha..? ". De megtettem, mert meg kellett tennem. Túl sok időt töltöttem azzal, hogy küzdöttem érte, hogy vártam rá.. De majd eljön a pont, amikor rá tudod szánni magad.. Nekem két mondat hihetetlenül sokat segített.. Ezek : " Vannak dolgok, amik jobb, ha álmok maradnak.. Mert álmok mindig kellenek. " és " Ha így történt így kellett lennie.. " És még valami. Ha ez így történt valaki valahol valami sokkal jobbat tervez neked ! :)

    VálaszTörlés
  2. Itt nem feltétlenül egy személyre gondoltam, de talán az idézeted tényleg sokat segíthet jelenhelyzetben is. :-)

    VálaszTörlés
  3. Soha, semmi nem ér annyit, hogy Önmagad feladd érte. Valakinek így vagy tökéletes, csak ő még vár valahol rád :)

    VálaszTörlés