titkod vagyok

...hogy ki is vagy nekem? Fogalmam sincs. Bármennyire is mélyen keresem a választ nem fogom tudni megmondani. Ami köztünk volt nem ment. Próbáltuk már mindenhogy, de egyszerűen képtelen volt működni. Ezt értem. Aztán jött az ötlet: engedj el. Engedj el, mintha mi sem történt volna, neki is indultam, de te elkaptad a kezemet és most itt lebegek valahol a két dolog között. Sokszor dühös vagyok rád, mert csalódást okozol, aztán pedig jön az az öröm, amit mindenki ismer, aki volt már hasonló helyzetben. Olyan, mintha újra először találkoztunk volna. mintha minden lehetne másképp, miközben tudjuk, hogy nem lehet, hogy nem lenne jó. Hogy én mi vagyok, az már könnyebb kérdés. Titkod vagyok. A titok, amit kínos a barátoknak elmondani. Titkod vagyok. A fájó és elengedhetetlen. Titkod vagyok, ami megnevettet. 
Először nem szerettem titok lenni. Ki akar titok lenni? A titkokat okkal nem mesélik el, mert kínosak, csúnyák és rosszak. Fájt, mert senkinek sem mesélhettem. Aztán kezdtem úgy érezni magam, mint egy gyerek, akinek világmegváltó titka van és majd kiugrik a bőréből, hogy van egy igazi titka. Kezdett jó lenni, hogy senkivel sem oszthatom meg, mert így csak az enyém volt a történet, minden fájdalmával és eufóriájával együtt. Aztán megtanultam együtt élni a titoksággal. Már nem akarom elmesélni ha megbántasz és már nem akarok kiugrani a bőrömből ha találkozunk. Nem szeretlek. Tudom, hogy nem. Te sem szeretsz, ezzel is tisztában vagyok. A legnagyobb kérdés, hogy miért nincs bátorságod utamra engedned és miért nem akarom, hogy el akarj engedni? 
Én a titkod vagyok, amit sosem fogsz elfelejteni. 
Te a történetem vagy, amit sosem fogok elmesélni.