161

....Amikor találsz valakit, akivel közösen menekülhetsz el a fájó valóság elől, aki megadja az utolsó löketet, ha félsz belevágni valamibe, akivel nincs lehetetlen, aki akkor is szépnek lát, amikor te pocsékul érzed magad, aki századszorra is végighallgatja, ami nyomja a szíved és századszorra is elmondja, hogy tudod mit tégy, akivel ordítva tudsz énekelni, aki akkor is mosolyt csal az arcodra, amikor legszívesebben zokognál, aki tudja mennyire tud fájni az élet, akinek már fájt ugyanúgy a szíve, aki a hátán is elvinne a világ végére, aki mindig tudja mit kell mondani, aki előre megmondja, hogy hülyeséget fogsz csinálni és mégis fogja a kezed, ha megtetted, akivel ugyanazokon a hülye vicceken tudtok nevetni, akivel a legapróbb dolgokon tudsz vitázni, akivel hajnalig tudsz borozgatni, akinek el tudod mondani az elmondhatatlant, akinek mindig van egy tolla ha szükséged van rá, akit ha felhívsz hajnalban, akkor sem kiabál, akivel együtt sírsz, ha nem sikerül valami, akinek nem tudod azt hazudni, hogy jól vagy, mert átlát rajtad, akkor igazán szerencsésnek mondhatod magad. Akkor rájössz, hogy semmi más nem számít, nem számítanak a szörnyűségek a világban és a háború a lelkedben, mert nem vagy egyedül. Mert ott ül veled szemben, ha tanácsra van szükséged vagy csak hangosan ki akarod mondani, hogy elég, mert kell, hogy halld a saját hangodon, hogy ezt így már tovább nem bírod, akkor mosolyogva annyit mond, hogy dehogynem, gyere megmutatom. Ráébreszt, hogy nem vagy rossz ember, hogy értékes vagy. Igen, azt hiszem, ez erről szól, hogy találsz valakit,legyen az bárki, egy barát, a legjobb barát vagy az anyukád, aki elhiteti veled, hogy bármire képes vagy, mert ott van benned és van értelme ennek az egész életnek nevezett komédiának és meg is mutatja hogy érd el...

Zsezsi.

D.