Őszülő falevelek

Ismered az érzést, hogy valami hiányzik? Tudod, hogy valaminek ott kellene lennie, de nincs. Először egy furcsa érzés söpör végig rajtad, ami összerántja egészen apróra a gyomrod és fojtogatni kezd. Nem tudod, mi történik veled. Mintha minden érzés egyszerre kezdene szivárogni belőled és a fájdalom szépen lassan végigcsordogál rajtad, de még mindig nem tudod mi a baj. Aztán rájössz, hogy megsérültél, hogy keletkezett egy repedés a testeden. Egy egészen apró picike repedés, amin keresztül te az idők során észrevétlenül elhagyod a lelked darabjait. Mindenhol, ahol jársz, hagysz egy apró darabot magad után. Az űr egyre nagyobb lesz, de mire észreveszed, hogy szivárog a lelked már késő, mert már szinte mindent elhagytál. Próbálod begyógyítani a repedést, de nem sikerül, belül pedig egyre nagyobb a káosz. Fogalmad sincs, hogyan hozd helyre. Sosem lesz már olyan, mint azelőtt, az elhagyott darabok pótolhatatlanok. Az idő múlásával mintha a testedbe költözne a dermesztő hideg, ami csontig hatol. Már nem tudod megvédeni magad. A lelked egy részét elveszítetted, mert buta voltál és nem vetted észre időben, hogy mi történik. Olyan vagy, akárcsak egy fa, aki ősszel lehullajtja a leveleit. Minden elhagyott darab egy levél, ami képtelen élni a fa nélkül így szépen lassan elpusztul. A lelkedre tél borul. A kérdés már csak az, hogy te tudsz-e új leveleket növeszteni, mielőtt lejár az időd?...