2018. nov. 12.

Welcome to wonderland

... a bárból kiszűrődött a zaj, a péntek este zaja volt ez. Mély levegőt vettem és lenyomtam a kilincset. A nyitott ajtón át kiáramló fülledt meleg megcsapta az arcomat. A levegőben az alkohol kesernyés illata keveredett a régi időkből itt maradt fa bútorok nehéz szagával. Valami vonzott befelé, habár évek óta nem jártam itt. Pontosan három év telt el az utolsó ittlétem óta, mégsem változott semmi. A piros bőr ülőkéket még mindig cigaretta nyomok pettyezték, a bejárat melletti lámpa pislákolt, pontosan úgy, mint az utolsó estén, amikor itt jártam, mégis olyan érzés volt az ajtó előtt állni, mintha hazajönnék. Mintha egy autó dudája harsant volna a hátam mögött, de az is lehet, hogy az egészet a fejemben hallottam. Ebben a pillanatban átléptem a küszöböt és mintha villám hasított volna belém, ott állt velem szemben és engem figyelt. Mintha azóta ott állt volna, hogy három éve utoljára kiléptem ezen az ajtón és akkor biztos voltam benne, hogy nem fogok visszajönni. Várt rám. Mintha a tükörképem lett volna - a másodperc tört része alatt - együtt mozdultunk. Mindketten megragadtuk, ami a kezünk ügyébe került és a másik felé iramodtunk. Ő vitte be az első találatot. A hirtelen fegyverré avanzsálódott italos pohárral felsértette az arcomat egészen a számtól. Éreztem, ahogy a vérem apró patakként végigfolyik a nyakamon. A döbbenettől képtelen voltam mozdulni. A kezem ügyébe kerülő összes lehetséges tárgyat felé hajítottam, azonban csak gyenge próbálkozások voltak ezek, nem valódi támadás. Amint a következő fegyveremet kerestem hirtelen felém iramodott és földre tepert és egészen közel hajolt. Pofon vágtam. Erre ő éles nevetésben tört ki.
- Azt hittem, hamarabb jössz. - kacagta.
Ekkor jöttem rá, hogy ő tudta, hogy vissza fogok jönni és régóta várt már rám.
Amint beléptem azon az ajtón, máris lent voltam a nyúl üregében, azonban nem volt sem Alice, sem kalapos, sem fehér királynő, csak én magam és ebben a pillanatban jöttem rá, hogy hiába minden erőfeszítés ugyanis saját magammal néztem farkas szemet, magamtól pedig sosem szabadulhatok végleg...


1 megjegyzés: