dark in the light.

... a mellettünk elsuhanó utcai lámpák megvilágították az arcát. csak a felét láttam, mert az utat nézte és sötét volt, így alig lehetett látni. mégis, a fekete szeme sötétebb volt a sötétnél.. vonzott magához és ahogy ott ültem mellette, azon gondolkoztam, hogy mennyire elbűvöl. azt hiszem ő volt az a karakter, akit már annyi mindenkiben kerestem minduntalan, de eddig nem találtam rá. néma csendben ültünk egymás mellett. ő volt minden. olyan volt nekem akár a legnémább csend a hangzavarban, az édes sötétség a vakító fényben, az öngyújtó, amit átfagyott kezekkel kerestem télen, az indulás előtt végső pillanatban megtalált kulcs, az utolsó szem kockacukor az ízetlen teádba és még hasonlíthatnám ezer dologhoz, hogy mi is volt ő nekem, de ha még most sem érted, akkor akármilyen példát mondhatok, sosem fogod megérteni. tudod, nem voltam szerelmes belé. a szerelem szóban mindig van egy kis irrealitás, egy kis gyermeki csín és valahol, rejtve mélyen fájdalom. elviselhetetlen fájdalom. ez nem szerelem volt. ez annál sokkal több...