fate

... hiszek a sorsban. hiszek abban, hogy csak az tér vissza az életembe, akinek valóban helye is van ott. számtalanszor döntöttem el, hogy elengedem, ő mégis visszatért hozzám. minden más volt most, mint amikor megismertem. tudtam, hogy ki ő, tudtam, hogy hol dolgozik, hogy mit csinál csak éppenséggel az volt egy hatalmas kérdés számomra, hogy miért van ilyen nagy hatással rám. annyi dolgot szerettem volna elmondani neki. rengeteget. ellenben volt egy olyan oldalam, amivel sohasem akartam, hogy találkozzon. ez volt az a részem, amit szerettem mélyen elnyomni, mert szörnyű dolgokra volt képes, ha nem tartottam kordában. ő pedig, tiszta volt. olyan tiszta, mint senki más. őszinte volt. ahogy rám nézett, abba beleborzongtam. valami éles fájdalom hasított a mellkasomba, ahányszor láttam a mosolyát. egyre biztosabb voltam abban, hogy nem tudom már sokáig elnyomni a sok szörnyűséget, ami ki akart szabadulni belőlem, de abban is egészen biztos voltam, hogy ő képes erre. legutóbb is képes volt. nem. helyesbítek. legutóbb is CSAK Ő volt képes. talán ez volt az oka annak, hogy megint visszatért az életembe. rettegtem attól, hogy egy nap elmegy és nem látom többé. vigyázott rám és rémülten tört elő a gondolat, mi történik, ha egyszer már nem lesz itt. sejtettem, hogy önként nem menne el. eddig sem ment, vagy ha igen, akkor is visszatért. minden esetre ha egyszer el kell mennie, akkor annak is meglesz az oka és boldogan engedem el azzal a tudattal, hogy többet már nem tehetett értem...