2013. dec. 14.

invisible

...nem láttak, senki sem látott, pedig ott voltam előttük. olyan voltam, akár egy szellem. én láttam őket és el akartam mondani, hogy látom őket, de nem hallottak. emberről emberre jártam, de mindhiába. olyan volt mintha nem léteznék. hiába próbálkoztam bármivel. kiabáltam, megérintettem őket, de nem használt. ott ült köztük ő is. meg akartam mondani neki, hogy minden rendben lesz és ne aggódjon, mert itt vagyok, még ha nem is lát, de nem tudtam hogy mondjam el. el akartam neki mondani, hogy tudom, mit érez és azt is, hogy mit gondol. el akartam mondani, hogy mennyit jelent, hogy még mindig itt van, hogy csodálom azért, amilyen, mert szerintem egy csodálatos ember, de akárhogy ordítottam, nem hallotta. leültem mellé és megfogtam a kezét. tudatni akartam, hogy nem tűntem el és soha nem is fogok. nem tudom, hogy érezte-e vagy sem, de elmosolyodott. olyan volt, akár egy angyal. azt hiszem, ő érzett. ő láthatatlanul is látott. talán akkor értettük meg mindketten. én akkor is ott leszek vele, ha nem láthat, ő pedig akkor is látni fog, amikor senki más...


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése