2013. dec. 19.

price

...futok. tudom, hogy itt van mögöttem, és abban is biztos vagyok, hogy el fog kapni, de nem adhatom fel. küzdenem kell. menekülök, akár a vad a vadász elől. csúszik a talaj a lábam alatt. az erdőre köd ereszkedik, a fák pedig egyre sűrösödnek. fogalmam sincs, hogy merre megyek, csak azt érzem, hogy ki kell innen jutnom minél hamarabb. sötét óriásokként tornyosulnak fölém a fák. a szél gyászosan süvít. a hátam mögé nézek, de nem látom sehol. mikor az utat kezdem újra keresni, hirtelen elém toppanik. ott áll előttem mozdulatlanul.  a szívem őrülten dobog. érzem, hogy itt a vége. elmosolyodik. ő is tudja, hogy itt a vége. a talaj kicsúszik a lábam alól és hirtelen a földön vagyok. lélegzetvisszafojtva várom, hogy mit fog velem tenni. közel hajol hozzám. becsukom a szemem. nem akarom látni, hogy mit tesz velem. érzem ahogy végighasítja a bőrömet. pokolian fáj. meleg vér folyik végig a hideg testemen. egyre fáradtabb vagyok és  már nem fáj. érzem, ahogy a meleg mintegy pusztító hullámként végigsöpör a testemen. a következő dolog, amire emlékszem, az az, hogy fekszek a földön, érzem a nedves talajt a kezemmel. teljesen átfagytam. dermesztő hideg van. vacogok. nem érzem a végtagjaimat. felemelem lassan a fejemet, de már nincs itt. itt hagyott a pokol kapujában, de nem hagyta, hogy meghaljak. nem. az úgy túl egyszerű lett volna. azt akarta, hogy szenvedjek és hogy tudjam, hogy vissza fog jönni, mert meg fizetnem mindenért, amit valaha tettem. én pedig várni fogom, mert tudom, hogy mindennek nagy ára volt, amit tettem...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése