fairytale

... olyan volt az egész mint egy tündérmese. egy álom egy csodálatos hercegről. minden ragyogó fényben pompázott. hatalmas ruhám volt, hosszú uszállyal, ami csillogott. mindig ilyenről álmodtam. az a ruha, amit minden kislány rajzol, amikor megkérik, hogy rajzoljon le egy csodálatos hercegnőt. a legszebb ruha volt, amit valaha láttam. boldog voltam. olyan boldog, mint talán még soha. táncoltunk körbe-körbe miközben mindenki minket nézett, de nem zavart. levettem az álarcot, amit mindig viseltem. már nem akartam elrejteni magamat. bíztam benne. azt viszont senki sem tudta, hogy mielőtt megcsókoltam béka volt. egy béka aki nem tudta, hogy mit is akar. mára herceg lett belőle, de ez volt az utolsó táncunk. soha többet nem táncolhattam vele. ő már herceg volt, én pedig nem voltam hercegnő,csak valaki, aki azt szerette volna, ha annak hiszik. de nem voltam az, a legkevésbé sem. nem akartam, hogy véget érjen ez a tánc. meg akartam állítani a pillanatot, aztán körülnéztem és rájöttem, hogy senki sem figyel már minket,ott álltam a terem közepén egy tényleg meseszép ruhában, de nem számított. a fények sem voltak már olyan csodálatosak, a ruha pedig, amit akkor gyönyörűnek láttam, csak egy ruha volt. el voltam foglalva azzal, hogy minden tökéletes legyen körülöttem, mit sem törődve azzal, hogy ez volt az utolsó táncom vele...