daydream

...olyan volt az egész, mint egy álom. álltam az ablakban és néztem őket. rohantak. mindenkinek volt egy  saját története. láttam a postást, aki el szeretné tartani a családját,de nagyon szűkösen élnek, a pizzafutárt, aki nem rég kerülhetett ki a középiskolából és még fogalma sincs, mi szeretne lenni, a kislányt, aki szorította magához a maciját, mintha az a világ minden kincse volna. fogta az anyukája kezét, aki mit sem törődött vele, húzta maga után a kislányt. felnőttként is vannak ugyanilyen dolgaink, melyekkel véget vethetünk a valóságnak és a saját békés világunkba menekülhetünk. igen, neki pont ilyen volt a maci. ugyanabba a világba menekültünk vissza mint már oly' sokszor. oda menekült az ügyvéd egy-egy nehéz tárgyalás után egy jó könyvvel, oda menekült a tanár egy nehéz nap után egy filmmel és oda menekült a csavargó is, mihelyst álomba merült. ki-ki a saját világába menekült. akár a felelősség elől, az anyagi gondok elől, a veszekedések elől vagy bármi más is volt az okuk rá, a saját világukban ők voltak az urak. ott bármi lehettél. mindent ők irányítottak. a való élet sem volt sokkal bonyolultabb, mint a képzelet világa, mégis elérhetetlenebbnek tűnt...