cigarette

….először csak egy gondolatnak indult. eszmefuttatás a realitás határain kívül.  nem volt több ennél. aztán az évek alatt egyre többször, egyre mélyebben, egyre több részletet dolgoztam ki, de szigorúan csak az elmélet kedvéért. szerettem eljátszani a gondolattal. aztán kezdett felgyülemleni a harag, az elfojtott düh, ott csengtek a fülemben a szavai. sosem voltam elég jó és a beismerés pillanatában ez még jobban fájt, mint azelőtt bármikor. az elején csak ösztönzött, hogy jobb és jobb legyek,de most már elmúlt  a motiváció. csak a sivár, alábecsültség maradt. egyre többet gondolkodtam, végül sok év múltán oda jutottam, hogy papírra is vetettem az ötleteimet. magam sem vettem észre, de teljesen magával ragadott az érzés. eleinte segített megszabadulni a haragtól, de végül éreztem, hogy ez nekem nem elég. ismertem minden mozdulatát, pont ezért nem volt kihívás. annyira egyszerű volt… talán túl egyszerű…de, tudod, hogy melyik részt élveztem a legjobban? amikor könyörgött és láttam a szemében, hogy tudja, hogy ez már nem vicc, rettegett. a szemébe néztem, meg kellett róla bizonyosodnom, hogy úgy fél, mint még soha. remegett. ki akartam élvezni minden percét, ahogy ő is kiélvezte annak idején. pokollá tette minden egyes napomat. a földre löktem. bámulta a padlót.  nem mert rám nézni. odaálltam elé. zokogott, akár egy gyáva féreg. felemeltem a fejét. akartam, hogy lássa az arcom, azt akartam, hogy tudja, élvezem. ez volt az utolsó pillanat, amikor kiélveztem a tekintetét magamon, mögé álltam. egy hatalmas tükör volt a falon. pont velünk szemben. azt akartam, hogy lássa, mit teszek vele az utolsó percig. rám nézett, egyenesen a szemembe, lassan vontatottan kezdett beszélni. csak annyit mondott „ kérlek”. ebben a pillanatban elvágtam a torkát. olyan lassan és kegyetlenül,amennyire csak tudtam. nézte. végignézte a saját kivégzését. elővettem egy cigit, rágyújtottam és a válasz csak ennyi volt: „ ugye, hogy nem is lett volna olyan nehéz meghallgatni az én könyörgésemet…” lecsukta a szemét. nekem már nem volt vele dolgom. megkaptam az elégtételt…