bittersweet

... váltogattam a hangulatomat, mint valami papír zsebkendőt. rettentő magasról végtelen mélységekbe tudtam esni. a csúcsról a legmélyebb pontra zuhantam. magam sem voltam tisztában az okával. a gondtalan örömteli mosoly helyébe egyetlen röpke perc alatt aggódó ráncok húzódtak. majd felváltotta a harag. tomboló, minden elsöprő harag, mely nem nézi, ki kerül útjába. elég volt egy gondolatba beletemetkezni és máris megváltozott minden. nem csak a hangulatom, hanem az emberekbe vetett hitem, minden köddé lett, amit egy perccel azelőtt gondoltam a világról. elveszettnek éreztem magam, egy világban, ahol mindenki rohan, és nem veszik észre, ha elesel. kétségbeesett arckifejezés ült az arcomra. minél többet elmélkedtem az ember mivoltán, annál inkább nem akartam velük kapcsolatba kerülni, valahol pedig mégis pont az emberekre vágytam. noha nem akartam közéjük tartozni, valahol mégis csak arra vágytam, hogy befogadjanak és egy legyek közülük. eléggé keserédes, bonyolult dolog ez...