firefly

...és eljött a pillanat. mintegy váratlan villámcsapásként ért a felismerés. tiltakoztam ellene minden porcikámmal. nem akartam elfogadni, teljesen figyelmen kívül akartam hagyni. úgy tettem, mintha nem érezném. féltem érezni. ridegen, már tudat alatt elutasítottam az efféle felismeréseket. megtiltottam magamnak, hogy erre merjek gondolni. pontosan tudtam, ki ő. utálni akartam. gyűlölni azért, amilyen. de pontosan ezért nem tudtam gyűlölni. mert az volt, aki. minden általam állított falon akaratlanul is áttört. semmit sem ért  a pszichológiai elemzés. mindhiába. valahogy szerettem, hogy tudok a személyébe kapaszkodni. olyan volt nekem, mint a fény. egy nagyon halvány - a legkevésbé sem tiszta - fény  egy rémesen hosszú idő után, amit bezárva töltöttem a saját falaim között, de nem tudtam önként kitörni, nem voltam tisztában fogva tartóm kilétével. mielőtt feladtam volna, beletörődve, hogy nem fogok kijutni, és lehunytam volna a szememet alázatosan, egy aprócska szentjánosbogárnyi fény jelent meg előttem. ez volt ő...