hell.

...ott állt előttem. le akartam venni a maszkját, noha volt sejtésem arról, mi is van alatta. amint nyúltam érte elfogott a fenyegető érzés. "menekülj". nem akartam mozdulni. nem féltem tőle. ekkor levettem az álarcát. amint a kezemben volt, a rémes, kendőzetlen igazságot láttam mögötte. bárki más elrettent volna ennyi rémes igazság láttán. nem szépítette semmi, tisztán látszott a valóság. rettenetes volt, minden, ami elém tárult. mégsem tudtam menekülni. álltam csak ott mozdulatlanul kezemben az álarccal. akkor jöttem rá, hogy a saját igazságomat bámulom. nem ítélhettem, hiszen ugyan olyan voltam mint ő. ugyan azt tettem. javíthatatlanul rossz voltam én is. az én igazságom is megszólalásig ennyire pokoli volt...