indescribable

... a bőre majdnem súrolta az enyémet. a nyakán láttam a lüktető eret. meg akartam érinteni, de vártam. vártam, amíg ő érint meg. tudni akartam, hogy vágyik rám. beharaptam az alsó ajkamat. megrezdült. mondani akart valamit, de mégsem tette.  olyan volt, mintha kővé dermedtünk volna. nem tudtam elmondani, mennyire akarom, mennyire szükségem van arra, hogy megérintsen, hogy érezzem a bőrének jellegzetes illatát, hogy hozzám simuljon a teste melege, hogy megőrülök, ha a szemembe néz, hogy olyat hoz ki belőlem, mint még soha senki, hogy ölni tudnék a mosolyáért , de minderről egy szót sem szólhattam, mert ha akárcsak egy szó is elhagyta volna a számat, ő elillant volna, akárcsak egy fantom. így hát csak ültem vele szemben, akár egy szobor, és reméltem, hogy egyszer tudni fogja, az egészet. mert nekem számított mindennek ellenére, és reméltem, hogy egy kicsit én is számítok neki, de azt még jobban, hogy egyszer elmondhatom az elmondhatatlant...