2012. aug. 6.

remember

... borzasztó volt. ez olyan érzés, amit nem tudsz elmondani valakinek, aki nem érzett még ilyet. nem láttam semmit csak éreztem a könnyeim sós ízét, meg az a hatalmas fájdalmat, ami megakadályozta, hogy lélegezzek. olyan voltam, mint szélcsengő a szélben. leültem. nekidőltem egy régi rozzant, málló vakolattól poros falnak. ültem ott, mint egy kétségbeesett kislány és keservesen zokogtam. kapaszkodtam a földbe. üvölteni akartam de csak annyit tudtam mondani; illetve inkább suttogni: "hogy tehette?!" minden amit eddig gondoltam róla megváltozott. már nem ő volt az érzelmi támaszom, aki ott van nekem, ha kell. nem számíthattam rá soha többet. számomra ő már csak egy régen elfelejtett emlékkép volt. egy borzasztó aljas emlékkép...

2 megjegyzés: