yarn.

...amikor végre kezdem összerakni a szálakat, és azt gondolom "hmm. ennél már csak jobb lehet..." akkor biztos, hogy sokkal jobban összekuszálódnak a szálak, és még rosszabbra fordul a helyzet. mi a megoldás?

hagyjuk a szálakat a fenébe? igen ez nyilván logikusnak tűnhet első hallásra. de én személy szerint nem elég, hogy lány vagyok, de az a fajta, aki mindig mindent túlkombinál. soha ismétlem SOHA nem választottam az egyszerűbb utat. ez néha bosszantó. de az viszont biztos, hogy keményen megküzdök legalább a dolgokért. most pedig ott tartok, hogy nem tudom,hová tegyem a szálakat. mindnek külön története van. van a suli. a barátok. a család. a szerelem... szóval a lényeg, hogy egyre kuszábbak a szálak én pedig egyre kétségbeesetten keresem közülük a kiutat. és ha az egyiket sikerül helyreraknom, egy másik ismét halaszthatatlanul zavart lesz...