about love

...miért kezdünk bele egy kapcsolatba szinte gyerekként, ha úgyis tudjuk, hogy vége lesz?! szerelmes az ember, rendben én ezt értem, ezzel nincs baj, csak nagyon kevés olyan eset van, hogy  az első vagy akár a második kapcsolatunkból lesz tényleg valami olyan,ami életre szól. miért érdemes belemenni valamibe úgy, hogy tudjuk, hogy valószínűleg nagyon fog fájni ha vége lesz? tényleg a "pillanatnyi" öröm kedvéért? képesek vagyunk gyakorlatilag tudatosan összetörni  más vagy akár saját magunk szívét, csak azért, hogy boldogok legyünk egy rövid ideig? ez olyan bonyolult. vagy lehet, hogy akkor nem is gondolunk erre. igen, valószínűleg ez lehet az oka. és honnan tudom, ha találkozok az igazival,érezni fogom tényleg, ahogy mondják? mi van, ha csak későn jövök rá, hogy "igen, én tényleg vele akarom leélni az életemet". akkor tényleg elveszítettem a nagy Ő-t? mindenkinek vagy egy nagy Ő-je? vagy valakinek csak szimplán nem jutott? lehetséges, hogy nem a nagy Ő-vel fogom leélni az életemet? fogalmam sincs. olyan sok kérdés van, és olyan kevés válasz. azért remélem, hogy fogom érezni ha tényleg találkozok Vele, mert már lassan nincs kitartásom próbálkozni.
 ja , és mi van , ha éppen azelőtt adjuk fel, hogy megismernénk? akkor veszett minden? olyan ez az egész, mint egy doboz bon-bon. igen, jön a közhely kicsit újragondolva. 


"sosem tudhatod, mit veszel ki belőle, lehet, hogy éppen nem fog ízleni, vagy az lesz a kedvenced." csak talán  mindig lesz egy olyan, ami finomabb az előző kedvencednél....

true.