...mélyen bezártam. oda legbelülre, a kegyetlen, rideg sötétségbe úgy, mintha sosem létezett volna ez a dolog. nem voltam hajlandó tudomást venni róla, mert úgy gondoltam, hogy enélkül egy picit boldogabban élhetem az életem. viszont aggasztott a gondolat hogy mi történik ha évek múlva valahogy kitör onnan. nem lenne jó vége. valójában senki sem tudja megmondani, hogy mi lenne a vége. valószínűleg semmi jó. ennek ellenére viszont tudtam, amíg ezzel foglalkozok, addig az eszemben van, és érzem, ezzel pedig megadom a lehetőséget, hogy tönkretegyen. szóval elrejtettem olyan mélyre, amennyire csak tudtam és sosem szándékoztam onnan kiengedni. csak a szememben lehetett látni azt az ürességet amit maga után hagyott...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése