.

...saját magammal harcoltam minden egyes pillanatban. nem tudtam mit tenni. nem aludtam. nem ettem. nem szóltam senkihez. tulajdonképpen nem csináltam semmit. rendszerint amint hazaértem magzat pózban feküdtem az ágyon estig. ez ment minden egyes nap. nem akartam, hogy tudják. azt akartam hogy azt gondolják " igen, ő mindig erős volt, sosem láttam megtörni". nem tudhatták, hogy belül elpusztulok. szépen lassan emésztett fel belülről. abból a pontból kezdődött, ahonnan kitéptek belőlem egy darabot. terjedt végig a testemen. és tudod,már nem akartam ellene küzdeni. az hogy fájt, az mindennapossá vált...