chains

...ült a sötétben. üres tekintettel meredt a falakra. körülvettek minket a sivár, málló falak. lélektelen volt az egész hely. teljesen el voltunk szigetelve.  fogva tartott. feküdtem a földön. megpróbáltam összehúzni magam. annyira észrevehetetlen akartam lenni, amennyire csak lehetett. nem nézett rám egészen addig,amíg meg nem mozdultam. szépen lassan felállt, beletúrt a hajamba és közel hajolt. egészen közel. megfogta a kezem, és egy hirtelen ,mozdulattal végigrántott a földön. pokolian fájt. égett mindenhol a bőröm. nekinyomta az arcomat a falnak majd megsimogatott. visszaült a székre. nem mozdultam. megint nem foglalkozott velem. a szemébe néztem és nem láttam semmit. semmilyen őszinte emberi érzelmet. megpróbáltam felülni ekkor megint lassan felemelkedett a székről. odaguggolt mellém. megcsókolt. végigsimított a remegő testemen. felvett egy törött cserepet a földről és végigvágta vele az ujjaimat. visszament a székhez, lehajolt és felvett valamit. odalépett mellém. egy filctoll volt a kezében. megszorította az arcomat és mosolyt rajzolt rá. adott egy puszit a homlokomra és visszaült a székre. elfordítottam a fejemet és láttam, a nyitott ajtót. felhúztam magamat a földről, vérnyomot hagyva magam után a falon. vonszolni kezdtem magamat az ajtóig. az ajtó korhadt keretére támaszkodtam. nem tudtam kilépni az ajtón. próbálkoztam újra meg újra. nem ment. hagyott volna menni. elengedett volna, de én nem tudtam menni. visszafordultam, és akkor rájöttem, hogy azért nem tudtam átlépni a küszöböt, mert valójában nem is akartam...