2013. febr. 18.

wings

...ott állt mellettem. nem szólt semmit. alig nézett rám. néha-néha félszemmel felém fordult, de látszólag nem foglalkozott velem. komor volt. közelebb léptem a szikla pereméhez. megrándult a keze. ösztönös reakció volt. nem az a fajta, amit az ember el tud titkolni. még egy kicsit közelebb csúsztattam a porban a lábamat. még mindig nem akart rám figyelni, sőt látszólag egyre kevésbé érdekelte, hogy mit csinálok. dacos kisgyerekként kiálltam a sziklafal legszélére. rám se hederített, pedig nagyon akartam, hogy foglalkozzon velem. megdermedtem. érezni lehetett a feszültséget. a tettrekészséget. megfagyott a levegő. bármelyik pillanatban ugrásra készen volt. kacéran rámosolyogtam és ellöktem magamat a peremtől. abban a pillanatban a másodperc tizedrésze alatt ugrott utánam. megfogta a derekamat miközben zuhantunk. amint hozzáért a bőrömhöz elárasztott a nyugalom. tudtam, hogy nem lesz gond. átkarolt és kinyitotta a hatalmas szárnyait...

1 megjegyzés: