.

...a szerelmes filmekben - legyen az régi vagy  új - mindig el jön az a pont, ahol a főszereplő -akár férfi, akár nő - ráébred, hogy halálosan beleszeretett valakibe, méghozzá pont abba, akibe sosem akart. az ilyen filmekben ez a főhős mindig kicsit cinikusan áll a szerelemhez, a teljes érzelmi semmisség érzését kelti a nézőben. de ott van ez a pont, amikor minden megváltozik akárcsak egy pofon, ami arcon csapja, hogy ha most nem lép örökre elveszíti a szerelmét. a felismerés után persze mindig pozitívan alakul a film, eljön a váva várt happy end, hiszen ezért nézik meg nők milliói. de felmerül bennem a kérdés, hol van ez a pont az életemben? mikor jön ez a felismerés az átlag emberek életében? mi történik ha úgy érzem, hogy el kell neki mondanom, hogy szeretem, de mégsem alakul úgy a dolog, ahogy azt én gondolom, ha nem lesz életünk végéig tartó boldogság és szerelem? miért nem hallunk soha a hamis felismerésekről? azokról, amik félrevezetnek, nevetségessé tesznek, esetleg eredménytelennek bizonyulnak? mivan, ha rossz embernek próbálunk vallomást tenni? talán csak számomra, de a felismerés nekem túl rizikósnak bizonyul. félek, hogy elveszítek mindent. félek a saját hamis felismerésemtől...