dark

...a szél üvöltött odakint. kinéztem az ablakon ,de abban a pillanatban elment az áram odakint. az egész utca sötétbe burkolózott. végigfutott a hideg a testemen. elfogott az a rossz érzés, amikor nem tudod miért és mitől, de elkezdesz félni. hatalmasat dobbant a szívem, elnyomva a szél zaját. ösztönösen hátraléptem az ablaktól, mintegy védekezésként a sötéttel szemben. a zseblámpáért nyúltam a fiókban. megszorítottam, hátha ezzel visszanyerem a bátorságom egy kis időre. elkezdtem mantrázni, hogy nem történhet semmi baj és nincs mitől félni, de nem voltam egészen biztos ebben. nem tudtam volna megmondani, hogy mi történhetne legrosszabb esetben. igazából gondolni sem akartam a legrosszabb esetre. "velem nem történhet semmi" ismételgettem egyre magabiztosabban. kezdtem saját magam számára is komikussá válni. mennyire nyápic alak vagyok, hogy egy kis szél és sötét el tudja venni minden bátorságomat. úgy gubbasztottam a szobámba mint valami óvodás. " Rettenetesen gyáva alak vagy." A tükörbe néztem és próbáltam hatást gyakorolni magamra. "Menj szépen ki és nézd meg, hogy van-e már áram az utcán!" Felkeltem az ágyról, megragadtam a zseblámpát és csatába induló katonaként hagytam el a szobámat, elhatározva, nem riaszthat vissza a sötét...