divaless.

...szégyelltem magamat. évek óta azon fal felhúzásán dolgoztam, amely elhatárol a külvilágtól. akárcsak egy átlátszó fólia. láttam rajta keresztül az embereket, ők is láttak engem, illetve azt látták, amit akartam, hogy lássanak. szerettem, ha kegyetlennek és megközelíthetetlennek tartanak. ki akarna megismerni egy ilyen embert? senki. pont ezért volt ott a fal, hogy ne akarjanak megismerni, mert ha ismernek, tudják a gyenge pontodat, és bánthatnak. nem akartam még csak az esélyét sem megadni, hogy ez bekövetkezzen. kiismerhetetlen díva akartam maradi a fólia mögött. erre megjelent, és szemrebbenés nélkül letépte a fóliát. tudta, hogy mikor mit gondolok, mit akarok mondani, és ez zavart. nem akartam, hogy ha bárki rám néz, azt lássa, amit én látok a tükörben. erre ő bebújt a fóliám alá. volt egy biztonságos rejtekem, amit én birtokoltam, egyedül és kizárólagosan. erre ő társbérlőnek akart szerződni mellém. felháborítónak gondoltam. hogy képzeli? mégis olyan természetesen mozgott az elszeparált részemen belül, hogy elgondolkodtam, lehet, hogy neki is ott van a helye mellettem. emellett pedig rettenetesen aggódtam, hogy mi történik, ha felsérti a sérülékeny menedékem határait. ha olyan helyrehozhatatlan kárt okoz, melyet a távozása után sem tudok visszacsinálni, ha örökre marad egy rés a fólián. jól éreztem magamat vele, annak ellenére, hogy megfosztott minden dívaságomtól, ezért pedig rettenetesen szégyelltem magamat...