illusion.

...nem voltam egészen biztos benne, hogy ő a legjobb vagy a legrosszabb dolog, ami valaha velem történt. egészen más volt minden, ha a közelemben volt. nem kellett, hogy lássam, vagy megérintsem. egyszerűen csak tudtam, éreztem, hogy a közelemben van és ez mindent megváltoztatott. valami,azt súgta,hogy ismerem ezt az érzést, a dolog kezdett haloványan derengeni. nem akartam foglalkozni a gondolatokkal. egyszerű volt az egész képlet. ha ő a közelemben volt, jól éreztem magam és nem foglalkoztam mással. ezért szerettem vele lenni. nem volt tökéletes. sőt, valószínűleg olyannyira rossz és szívtelen volt, mint én, de én ezt nem vettem észre. akárki lehetett, amíg biztonságban éreztem magam mellette. lehetett volna egy rémes, kapzsi undorító ember, vagy kegyetlen gyilkos. nem érdekelt, mert amíg velem úgy viselkedett, ahogy, addig nem számított. nem hittem a szerelemben. a szív felesleges illúziójának tartottam, ami nyomorba dönt, és meggondolatlan döntésekre ösztönöz, gyengévé tesz, de minden esetre, ha hittem volna benne, akkor azt hiszem, ilyen lett volna...