... sosem gondoltam volna, hogy 17. életévem küszöbén azon fogok gondolkodni, hogy milyen lehet, egy házasságban élni. ezen gondolatok megfogalmazódását nagy mértékben segítette egyedüllétem és drágalátos volt barátom. azt hiszem, a legtöbb kislány álmodik arról gyerekként, hogy csodálatos fényűző esküvője és heted-hét országra szóló lakodalma legyen. csodálatos vörös rózsaszirmokat szórjanak az emberek , és minden fehérben tündököljön, miközben ő a tökéletes férfi mellé lép az oltárnál...
nos igen ez is egy meglátás. kislányként, azt hiszem én is ilyesfajta dolgokról álmodtam. most viszont ez a kép minden bizonnyal valamiféle bensőséges szertartássá alakult. szeretném (ahogy szerintem minden nő) ha az a nap csak rólam szólna. nyilván most azt várjátok, hogy ideírjam meg a vőlegényről. persze. viszont egyértelműen ebben a napban kicsit több önzést követnék el, mint bármelyik napon. hiszen (bár nincs túl sok tapasztalatom), szerintem a leendő férjnek nem is kell a felhajtás, neki szerintem elég lenne egy egyszerű kis esküvő. legalább is a férfiak nagy részével szerintem ez a helyzet...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése