heartless.

...elmúlt a varázs. a tükörben már csak a saját fáradt tükörképemet láttam. a ragyogás utolsó jelei halványulni kezdtek. átlagos volt, szürke és unalmas. nem én voltam, csak valaki, aki távolról hasonlított rám,  de kicsit sem emlékeztetett korábbi önmagamra. nem maradt hátra bennem túl sok emberi érzés, a dög mindent elpusztított. haloványan mintha tartozni akartam volna valakihez. akár csak elméletben is, csak hogy ne legyek olyan pokolian egyedül. persze lehet, hogy ez az egész illúzió volt, semmi több. ahányszor a magány gondolata kezdte felütni a fejét, kőkeményen utasítottam el. reméltem, ha minden érzést elutasítok az élvezeten kívül, akkor a fájdalom, is eltűnik. ez a közöny viszont ürességgé alakult. talán az lett volna a normális, ha a történtek után érzek valamit, talán  kellett volna... de fogalmam sem volt, hogy mit is...