panic

...láttam,hogy jön ,ahogy közeledett felém, összetéveszthetetlen volt bármi mással. jellegzetes volt. megfagyott a levegő.a lábaimat erősen a talajhoz szorítottam. a kövek megsüllyedtek alatta. láttam előre,hogy ez nehéz menet lesz, de nem hagyhattam, hogy már az elején ledöntsön. fekete kapucni volt a fején. az egész arcát árnyék takarta, így nem láthattam. amint odaért elém a kezét a nyakam köré fonta, és teljes erővel vágott földhöz. a testem hatalmas puffanással ért földet, de az ujjai még mindig a torkomat szorították. küzdöttem, de nagyon fájt. nem akartam az övé lenni, mert akkor legyőzött volna. a kezemen térdelt. az arcát még mindig nem láttam, de éreztem, hogy néz és várja, hogy feladom-e. nem adtam. nem adhattam. éreztem, ahogy kapkodok levegőért, a feszültség pedig szépen lassan eltűnt, az erőmmel együtt. csak feküdtem ott és nem mozogtam. úgy éreztem, hogy soha többé nem tudok megmozdulni. azt hittem, elmegy, de csak ült rajtam tovább, kezei a nyakamon és rám kiabált.
- Vegyél levegőt!
de nem tudtam. ő tudta ezt és pont ezért kiabált, hogy lássam, most már az övé vagyok...