dance of death

... farkas szemet néztünk. fürkésztem a tekintetét. nagyon dühös volt. teltek a másodpercek, de egyikünk sem mozdult. felém nyúlt. láttam a szemében, hogy azt gondolja, ennek nem kell így lennie. de amikor látta, hogy én nem mozdulok megindult felém én pedig álltam a pillantását egészen addig amíg meg nem sebezte az oldalamat. végigsöpört a fájdalom a testemen, a dühöm pedig csak fokozódott. a másodperc tizedrésze alatt kerültem a földre. a testem  hatalmasat nyekkent. a térdét a mellkasomra szorította én pedig karmoltam, ahogy csak tudtam. az sem tartott vissza,hogy alig kaptam tőle levegőt, éreztem a kezemen a vére melegét. lelöktem magamról és ezúttal én kerekedtem felülre. a két kezemet a torkára szorítottam, hogy tudja, bármelyik pillanatban megölhetem, ha úgy akarom. már nyoma sem volt annak a halovány gyengédségnek, amit akkor véltem felfedezni a szemében. nem szólt. várta, hogy megteszem-e. tiszta vér volt a kezem. minél több vér volt a kezemen annál inkább azt éreztem, hogy kezd alábbhagyni az indulatom. a körmeimet mélyen belevájtam a bőre alá. érezte, hogy múlik a dühöm. megszorítottam a torkát. azt akartam, hogy kimondja a nevemet és könyörögjön, hogy ne öljem meg. tiszta kosz volt mindkettőnk. a bőrömön csordogáló vérbe tapadt a por. az utca pora. amikor már nem volt elég erőm tovább szorítani, teljes erejéből ütni kezdett, ahol csak ért. a testem kezdte megadni magát. bármennyire is küzdeni akartam, élettelenül feküdtem mellette. majd amikor már nem mozdultam egyáltalán, felállt. megfogta a kezemet és felsegített. amint felállt nekilöktem a mellettünk roskadozó ház falának. tüntetőleg nem csinált semmit. megfogta a kezemet, megszorította. egyik kezét pillekönnyedén a derekamra csúsztatta én pedig a sajátomat a vállára. lassan apró mozdulatokkal lépkedtünk előre majd hátra. rémesen néztünk ki. mind a ketten a másik szertefoszlott álmai voltunk, de úgy táncoltunk, mintha ezt egyikünk sem látná. azt láttuk, amit látni akartunk. közben azon tűnődtem, hogy vajon mikor öli meg valamelyikünk a másikat. nem láttam. nem akartam látni, de valahol legbelül éreztem, hogy ebbe előbb-utóbb egyikünk belepusztul...