2014. okt. 16.

Mr. Big

... Először is szeretném leszögezni, hogy hiszek a sorsban. Hiszem, hogy két ember okkal találkozik, de azt is hiszem, hogy mi döntjük el, kit engedünk be az életünkbe. A következő mondtad az lett volna, hogy hiszem, hogy az emberek megtalálhatják a nagy Ő-t. De mielőtt ezt kijelenteném szeretném megkérdezni egy bennfentestől, hogy honnan tudom, hogy ő a nagy Ő? Azért, mert pillangók röpködnek a gyomromban? Vagy netalántán abból veszem észre, hogy szuperül megy minden a kapcsolatunkban és nincsenek viták? Onnan fogom tudni, hogy tökéletes vele az élet? És ha valakivel boldog vagyok, de vitázunk és baromira nem egyszerű semmi, akkor már ő nem is lehet az igazi? A legtöbb romantikus film azt sugallja, hogy az igazi kedves, romantikus megértő, de mi van, ha mégsem? Mi van akkor, ha néha modortalan és undok, de én ezt szeretem benne? Ki dönti el, hogy az igaziról, hogy valóban ő-e az igazi? A barátok? A család? Vagy mindenkinek joga van dönteni? Mi a helyzet, ha én megtalálom a nagy Ő-t, de neki nem én vagyok akire várt? Vannak ennek szabályai? Nem lehet az igazi valaki olyan, akivel boldogan és nyugodtan élem az életem, mindenfajta pillangók nélkül? És ha a nagy Ő egy szarházi? Na akkor mi van? Ha egy utolsó rohadék, aki folyton fájdalmat okoz? Vagy a nagy Ő mindig "jó pasi"?  Vajon becsődölhet? Vagy egy kapcsolat Mr. Biggel mindig működik? Különben is, miért kell beskatulyázni embereket, "nagy Ő" és "nem nagy Ő" szerepbe? Miért jó ez nekünk?  És a legfőbb kérdés: hogy állíthatjuk valakiről, ha megtaláltuk, ha azt sem tudjuk mik a keresés kritériumai?...

                                                

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése